Sok olyan tulajdonságunk, automatikus reakciónk van, amitől szabadulni szeretnénk, de nem megy: ilyen a kisebbrendűségi érzés, a megfelelési kényszer. Ennek gyökerei sokszor a neveltetésünkben, a szocializációs folyamatban rejlenek.
“Odáig jutottunk, hogy teljesen összemosódik a fejekben a véleménykülönbség, a konstruktív kritika, az értelmes, termékeny vita és a köpködés, a zaklatás, a másik ember szándékos sértegetése és megalázása” – írja a pszichológus az ártó kommentelésről Ki vagy te, az elvárások szorításában? című, nemrég megjelent könyvében.
Az egészséges önértékelés kapcsán mindig az a kérdés, vajon mit jelent az „egészséges”, ki határozza meg? Mi a sok, a túlzott? Mit értékelünk magunkban és másokban?
Az évek során változnak a párválasztási kritériumaink: sokan exeik nagy részével „szóba se állnának” későbbi szemléletmódjuk, megváltozott értékrendjük alapján. Amikor még kiforratlan a személyiség, akkor a választás is olyan. Az útkeresés során tanuljuk meg, kik vagyunk, ki illik hozzánk.
A többszerelmű kapcsolatok képviselői hadat üzennek a féltékenységnek, a kisajátításnak, a birtoklásnak. Ami az ilyen viszonyok előnye, az ugyanúgy a hátránya is lehet.
Óriási bonyodalmakat szokott okozni a kapcsolatokban, hogy érzelmileg erősen átitatott helyzetben nem vagyunk képesek reálisan besorolni a bennünk zajló folyamatokat.
A legtöbben vágyunk az élményre: egy nap meglátunk valakit, és azonnal érezzük, hogy az illető magával ragadta a szívünket. Van ebben valami megkérdőjelezhetetlen, valami zsigeri. Almási Kitti pszichológus cikke.
Könnyű tippek, hangzatos tanácsok, és a másik két félre mutogatás helyett egyedül a kőkemény önismeret segíthet a döntésben. Almási Kitti pszichológus cikke.
Természetes folyamat, hogy egy párkapcsolatban összecsiszolódunk, alakulunk egymáshoz. De mennyi változás egészséges? Hogyan képviselhetjük magunkat egy domináns partnerrel szemben? Almási Kitti pszichológus cikke.
Már nem vidít fel a másik öröme, már nem szomorít el a bánata, már nem érdekel, mi történt vele aznap – ilyen a tipikus kiüresedett kapcsolat. Miként fogjunk hozzá, ha úgy döntünk, hogy megmentjük?
Az évek során változnak a párválasztási kritériumaink: sokan exeik nagy részével „szóba se állnának” későbbi szemléletmódjuk, megváltozott értékrendjük alapján. Amikor még kiforratlan a személyiség, akkor a választás is olyan. Az útkeresés során tanuljuk meg, kik vagyunk, ki illik hozzánk.
Sokféle elválás létezik, a baráti elköszönéstől kezdve a gyomorszorítóan tragikus elhagyásig. Az élmény a körülményekhez képest attól is függ, milyen korai tapasztalataink vannak, hogyan vártak minket a szüleink, amikor megszülettünk, örültek-e nekünk, megéltük-e, hogy pótolhatatlanok vagyunk számukra.